Mi dönti el a dohányzás iránti vágyat

WMN Olvasási idő kb. Különösen az, ha a környezetünk nem támogat ebben. Kemény Gabriella költő nemrég az Instagramján ígérte meg nyilvánosan, hogy abbahagyja a dohányzást, és komolyan is veszi a fogadalmat.

Vénás fájdalom dohányzáskor

Arra azonban nem volt felkészülve, hogy milyen reakciókat vált ki, és hogyan szabotálja a környezete a folyamatot. De miért akadályozzuk a saját barátainkat, ismerőseinket ahelyett, hogy segítenénk és szurkolnánk nekik?

Kemény Gabriella írása. Mainstreamnek tartottuk a sima cigit, szerettünk volna valami vadregényesebbet csinálni. Persze nem mi dönti el a dohányzás iránti vágyat le, azt nem is lehet, csak élveztük az ízét és a meghittséget.

• Minden dohányos életében jön egy pillanat, amikor felismeri a rossz szokás feladásának szükségességét.
• Sportolni, amikor leszokott a dohányzásról
• Vénás fájdalom dohányzáskor. Könnyű lábak
• Hogyan hat a dohányzás és a nikotin a pajzsmirigyre?
• A testi-lelki-szellemi harmóniáért szeretettel.
• Derékfájás dohányzás után
• A szív összezúzza a dohányzást

Néhány hónappal később Willtől, egy gazdag amerikai sráctól kaptunk egy igazi, nagy, komoly szivart. Megörültünk neki, és megpróbáltuk leharapni a tetejét, ahogy a filmekből láttuk, de csupa dohány lett a szánk, és köpködtük a leveleket, az szörnyű érzés volt, és nagy csalódás.

Annyira sokkolt minket ez az élmény, hogy elhatároztuk, inkább mi is cigarettázni fogunk, mint a normális emberek, mert bár halál átlagosak leszünk, de legalább nem lesz tele a szánk dohánylevéllel. És így kezdődött. Fanni, aki már akkor is Skinst nézett, és csak fekete ruhákat hordott, és akit ezért nagyon vagánynak tartottam, megkínált egy szál mentolos Marlboróval.

Durva? Sértő? Ilyen a dohányzás igazi arca

Letüdőztem, és forgott velem a világ, de zseniálisan jó érzés volt. Később nagyon sokszor meg egyáltalán nem volt zseniális érzés, mert, mondjuk, a függésem miatt olyan fiúk előtt is kénytelen voltam rágyújtani, aki kifejezetten undorodtak a cigiszagtól. Szerencsére így is hajlandók voltak megcsókolni, de utólag visszagondolva, nem volt tőlem valami jófej dolog, hogy még akkor sem bírtam ki.

Leszokni a pattanástól

De pontosan tudom, miért csináltam. Látható erőtér Tulajdonképpen tizenhat éves korom óta csak akkor éreztem magam erősnek, függetlennek és igazi felnőttnek, amikor rágyújtottam.

Emmával volt egy rituálénk egy éven keresztül: harminc perccel tanítás előtt találkoztunk, vettünk egy kávét, leültünk a Trefort-kertben és elszívtunk egy cigit. Őszintén szólva, nekem sosem esett jól, de képtelen lettem volna máshogy bemenni a suliba, annyira szorongtam. A cigi megnyugtatott.

Legfrissebb

Legyőzhetetlennek gondoltam magam tőle, hiába utasítottak vissza, bántottak meg, vagy szakítottak velem, hiába bénáztam egész nap minden órán, vagy voltam más miatt nagyon megalázott állapotban, a rossz pillanatokban mindig ott keringett körülöttem ez a nagyon is látható erőtér. Otthon éreztem magam. Olyan volt, mint valami kiegészítő, mint a szintén tizenhat éves korom óta nélkülözhetetlen bordó rúzs, ami nélkül nem is tudok mutatkozni.

Gimi után már nagyon természetes volt, hogy dohányzunk, nem kellett különösebb indok hozzá, nem hazudtuk egymásnak, hogy ez a szál az utolsó, aztán tényleg vége. Végre komoly, dohányzó felnőttekké cseperedtünk, akiknek az élete összetett, és nyomással teli.

Eukaliptusz dohányzás - Édesség

Plusz a tanárok is dohányoznak, a büfés néni is dohányzik, ugyan, ki tudna minket elítélni a szagunkért vagy a köhögésünk miatt, amikor három emeletet lépcsőzünk? Nyilvánosan megígérni Amúgy nem cigiztem sokat, napi három-négy szálat szívtam el, kivéve, ha buliztam, olyankor simán elfogyott egy este alatt egy egész doboz, és másnap járni is alig tudtam a nikotinmérgezéstől.

Valójában ez volt az, ami miatt elegem lett belőle, ez az iszonyatos szenvedés, ami a jól sikerült esték után is ugyanúgy megtörtént velem, hogy a saját szervezésű összművészeti bulijaimat sem tudtam igazán élvezni. Úgyhogy keresni kezdtem a kiutat. Kiposztoltam Instagramra, ezzel pedig huszonötezer embernek ígértem meg, hogy leszokom.

Hogyan lehet legyőzni a dohányzás pszichés vágyát? Női Egészség Éve

Több mi dönti el a dohányzás iránti vágyat írtak levelet a követőim közül, hogy ez milyen sokat jelent nekik, mennyire inspirálja őket. Gondoltam, most már tényleg nincs visszaút, mi dönti el a dohányzás iránti vágyat képmutatás lenne ebbe belebukni. Most huszonkettő vagyok. Augusztusban elolvastam Allen Carr Végre nem dohányzom című könyvét, ami nem a pénzzel vagy a dohányzás egészségre káros hatásainak emlegetésével próbálta megváltoztatni a hozzáállásomat, hanem azzal, hogy a cigi által okozott pszichológiai kárral foglalkozik.

Azzal az érzéssel, amit a függés generál az emberben. Hogy nem ura önmagának, hogy kiszolgáltatott. Mert nem igaz, hogy bármikor le tudnám tenni. Nem igaz, hogy egyszer majd eldöntöm, és akkor ennyi volt. És ez a legrosszabb: hogy nincs kávé, pohár bor, naplemente, romantikus séta, eső áztatta régi ház, terasz, koncert, tehát tényleg semmilyen fontos pillanat, ami teljes mértékben kiélvezhető és jelentőségteljes tudna lenni cigaretta nélkül.

Már ha függő az ember, mert egyébként ezek a dolgok pontosan ugyanolyan élvezhetők. És én tényleg mi dönti el a dohányzás iránti vágyat elhatároztam, hogy abbahagyom, hogy végre kimondom az igazságot: semmi szükségem a cigire. Oké, nem olyan sok, napi szál, de egy éve még napi volt. Havonta egyszer le akarok szokni, csak aztán mindig van az a nehezebb hét, vagy nap, amikor muszáj.

Nem, nem muszáj, csak ezt mondom magamnak, de vannak itt nehezìtő tényezők is, minthogy minden második kortárs versben van cigaretta, meg hogy a bohém művész-kisasszonyok cigi nélkül félemberek, és különben is kávé dohányzás nélkül? Rozéfröccs dohányzás nélkül? Persze, hogy nem az, én is tudom. Szòval arra gondoltam hogy kiìrom ezt, hogy motiváljon, ha most nem pròbálkozom minden erőmmel, akkor hipokrita vagyok.

Márpedig nem vagyok. És bírtam is, három és fél hétig.

Eukaliptusz dohányzás

Aztán egy régi ismerősöm szörnyen toxikus módon egy egész estén át kínálgatta a cigarettát, holott pontosan tudta, hogy próbálok leszokni. És amikor már annyit ittam, hogy nem tudtam rendesen mérlegelni a helyzetet, a számba tett egy szálat, amit meggyújtott. Ezzel pedig hatalmasat vétett ellenem. És nem ő volt az egyetlen. Aztán a körülöttem állandóan órákon át pöfékelő barátaimtól megint elkezdtem kérni egy-egy szálat, ahogy régen.

És gyűlöltem érte magam, minden egyes alkalommal. Mert egyszerűen nem érte meg. Mert a cigaretta csak akkor hiányzik, amikor nincs. Miután elszívom, ürességet és csalódottságot érzek, mert egyáltalán semmi sem változik azon kívül, hogy kicsit nehezebben veszek levegőt néhány percig.

A cigaretta nem teszi jobbá az estét. Csak azt a látszatot kelti, hogy nélküle semmi sem működik. Hogy a mély beszélgetések nem tudnának megszületni, és hogy nem lenne mit csinálni a szünetekben, amíg a barátaink italért mennek vagy amíg várunk valakire. Így soha egy buszmegállóban várásnyi időt sem kell tettek nélkül eltöltenünk, nem kell belefeledkeznünk a gondolatainkba.

Én enélkül is szeretném ugyanolyan jól érezni magammal azokkal, akiket szeretek. És szeretném tudni, hogy nélküle mi dönti el a dohányzás iránti vágyat le tudom győzni a a dohányzás leküzdésének módjai, az izgalmat és az unalmat. Hogy a hiányérzet mással is feltölthető.

Hogyan lehet legyőzni a dohányzás pszichés vágyát?

Hogy bár olykor utólag azt gondoljuk valamiről, hiba volt megtennünk, az életünk sodrása szinte kikerülhetetlenné tette, hogy belemenjünk.

És van ez az érzésünk, hogy nem volt más választásunk, és ez nem hárítás, mert tényleg nem volt. Na, a rászokás pont ilyen.

Belecsúszunk tiniként, aztán egy életen át küzdünk vele. Egymásban erősíteni a vágyat Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy az ismerőseimre hárítom a felelősség egy részét, amiért még mindig nem tudtam teljesen abbahagyni a dohányzást, csak heti két-három szálra tudtam csökkenteni az adagomat. Mert a cigarettázás aktusa olyan mélyen beleivódott a társadalmunk szövetébe, hogy szinte lehetetlen elszökni előle. Nem akarok antiszociális lenni, ugyanúgy szeretném élni a nevetségesen aktív és többnyire produktív életemet, mint korábban, és ez bizony jóval nehezebb, mióta igyekszem nem cigizni.

Egymásban erősítjük a dohányzás iránti vágyat. Senki sem egyedül gyújt rá először. Sem pedig másodszor. Eleinte kifejezetten küszködni kell, hogy az ember rá tudjon szokni, annyira kellemetlen érzés. Aztán már egyedül is megy, és napközben is, és valójában egyáltalán nincs olyan helyzet már egy idő után, ami ne késztetne dohányzásra.

Mi pedig megerősítjük egymást ebben. Költő vagyok, ráadásul influenszerkedem is, hogy bírok ennyi felelősséget elviselni az én művészlelkemmel? Hát mégis hogy fogok verset írni cigi nélkül? Ezek valódi, barátaimtól jött kérdések voltak.

Részlet a Zsebuniverzum c. Nekem ez most nagyon aktuális. Mi dönti el a dohányzás iránti vágyat milyen jó lenne, ha nem kellene nagyon erősnek lennem.