Túrabeszámolók | TTT

Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok, SZERB ANTAL: UTAS ÉS HOLDVILÁG

Kitörés

A madridi repülőtér előcsarnokában még hallok magyar szót, egy kövér, kisbajuszos, művezető külsejű férfi mondja valakinek: — Bognár elvtárs, most nem megyek ki a kocsihoz, mert át kell ugranom Barcelonába, de este a fogadásra visszaérek. Kibámulok a kerek ablakon, figyelem a rakodók munkáját, nem sietnek. Több mint egyórás késéssel indul majd az öreg Douglas, de teljesen mindegy; az út Kubáig tizenegy óra, hadd legyen belőle tizenkettő!

Túrabeszámolók

A gép félig üres, így legalább nem kell a lábamhoz tennem a sporttáskámat, felrakom a szomszéd ülésre. Kapható cigaretta, whisky, I. Károly konyak, Nina Ricci parfüm. Ajánlják továbbá speciális ajándékként a spanyol tisztaselyem kendőt és valódi gyöngysorokat kétféle szemnagyságban, egy nyaklánc dollár, nincs nagy tolongás érte.

A falon kigyullad a felirat; be kell fejezni a dohányzást és be kell csatolni a biztonsági öveket. Megszoktam, hogy ilyenkor cukorkákat osztanak — valamiért jó, ha a felszállásnál nem szárad ki az utas szája —, itt csak udvarias bólintást kapunk.

Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok

A gép rázkódva és nyögve eléri a repülési magasságot, kikapcsolom az övet, és körülnézek. A fedélzeten olaszok, franciák utaznak, egy jórészt öregekből álló osztrák turistacsoport és négy vagy öt magyar delegáció. Mi, S-sel, az Írószövetséget képviseljük — mindkettőnk életében ez az első nagy buli —, aztán orvosok, könyvtárosok, restaurátorok. A négy orvos a legstílusosabb, legoldottabban viselkedő csoport, tapasztalt, külföldön már gyakran járt tagokból áll. A Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok véglet egy restaurátor kislány, egyszer lépte át Budapest határát, akkor is csak Balassagyarmatig jutott, valamilyen palóc hímzésmintákat gyűjtött.

Félek a hosszú út unalmától, sporttáskám oldalzsebéből sakkot és egy pakli magyar kártyát veszek ki — végigjárom a honfitársakat és partnert keresek —, mindenütt udvarias mosoly és fejrázás.

Később egy követségi tisztviselő felvilágosít, hogy egy-egy külképviselet vagy kolónia szellemi nívóját azon szokták lemérni, hogy milyen kevesen ultiznak, az ultit közvetlenül a részegeskedés mögé rangsorolják. Jobb emberek tarokkoznak.

  • Hogyan lehet meghatározni a dohányzás iránti vágyát
  • SZERB ANTAL: UTAS ÉS HOLDVILÁG

Előkeresem a Thibault családot — hosszú útra mindig családregényt kell vinni és realistát, legrosszabb esetben Tacitust —, közben ujjaim a táskámban egy papírzacskót tapintanak ki, még Madridban, a repülőtéren kért meg egy követségi alkalmazott: vigyek át a barátjának Havannába egy vietnami fürdőpapucsot.

Kétórányi repülés után leereszkedünk a kis portugál szigeten — Santamarián —, a gép feltankol, mintha újabb mély lélegzetet venne, mielőtt nekivág az Óceánnak.

Ismét felszállunk, látom magam alatt a felhőket, réseikben azt az egyforma, gyűrött zöld vizet.

fáj a fejem a dohányzás miatt kódolás a dohányzásról szóló véleményekből

Az órát még nem állítottam át, késő délutánt mutat, de fölöttünk még nem sötétedik, Nyugatnak tartunk, hat órát nyertünk. A repülő utasai ideális hadifoglyok volnának, étkezéstől étkezésig élnek, az egyhangúságban még a WC-re menés is jelentős eseménynek számít. A fülke elegáns: önműködő rejtett világítás, porcelán csapok, a falra függesztett pipereszekrényben különféle borotvakrémek, egy nyitott üvegben levendulakölni.

Rövid gondolkodás után zsebrevágok egy bontatlan kis toalettszappant, később Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok kiderül, hogy ez életem legelőrelátóbb számításai közé tartozott.

Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok ha leszokott a dohányzásról lány

Végigtolják a széksorok között a nagy alumínium konténert és kiosztják a vacsorát, a sült csirke nyersnek tűnik, de az is lehet, hogy már nincs erőm enni. Harminc peseta egy kétdecis vörösbor, összekotorászom a zakóm zsebéből.

Velencében kezdődött, a sikátorokkal. Már mikor a motoscafon az állomásról befelé hajóztak, és elhagyták a Canale Grandét a rövidebb út kedvéért, Mihálynak feltűntek jobbra és balra a sikátorok. De ekkor még nem sokat törődött velük, mert eleinte teljesen lefoglalta Velence velencesége: a víz a házak között, a gondolák, a lagúna és a város téglavörös-rózsaszín derűje.

Valahol, több ezer kilométerre innen, Európában, már elmúlt éjfél. Mégegyszer kinézek az ablakon, már teljes a sötétség, csak a gép farkáról villog valamilyen jelzőberendezés, elfordítom magamról a hűvös levegőt fúvó csapot, lassan átmelegszik a fejem, és elalszom.

Mikor felébredek, a stewardok már levették a tálalásnál viselt köpenyüket, kék-arany sújtásokkal díszített egyenruhát öltöttek. Egyikük nagy tálcán viszi hátra a levendulakölnit, és a mosdó faliszekrényébe kirakott többi kozmetikai szert, ami megmaradt, biztos helyre rakja.

Az órám fél ötöt mutat, ezek szerint Kubában még csak este féltizenegy van. Az agyam összeragadt a rossz alvástól, akár a főtt tészta, hogy felrázzam magam, undorodva megiszom az üveg alján maradt langyos vörösbort. A gép alig érezhető döccenéssel lerakja kerekeit a kifutópálya betonjára, néhány utas udvariasan megtapsolja a pilótát.

Túrabeszámolók | TTT

Összeszedem zakómat, bőrkabátomat, sporttáskámat, kilépek a széksorok közé, hallani, ahogy a géphez odatolják a lépcsőt, de minket egyelőre nem engednek le. Hátul, az első osztályon, francia kormányküldöttség jött velünk, előbb ők szállnak ki.

DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁS könnyen?! - Teljes #könyvösszefoglaló

Álldogálunk, van időm gondolkodni valami bókon, mellyel a vendéglátók köszöntését fogadom majd — megjegyzendő, hogy ezek a bókok nem szoktak túlságosan jól sikerülni. Hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor leszálltam Novoszibirszkben, a Daedalontól még szédülve mondtam a helyi írószövetség képviselőjének, egy alezredesből átképzett meseírónak: — Nagyon örülök, hogy életemben először Ázsiában lehetek.

Az alezredesből átképzett meseíró összevonta a szemöldökét: — Hol van Ön? Vajon a kubaiak örülnének-e, hogy én most vagyok először — Amerikában? Az összetorlódott tömeg eleje hirtelen meglódul, szinte futva megyünk le a fémlépcsőn.

A harmadik majom

Az első benyomás: párás meleg van, a betonról felcsapó gőz felkúszik a nadrágom szárába, még a térdem is megizzad. Maga a repülőtér jelentéktelen, később kiderül, hogy a Forradalom előtt csak turistagépek szálltak le itt, a régi nagy repülőtér most katonai célokat szolgál.

A fogadócsarnokban is sorba kell állni, ez a helyiség is szokatlanul kicsi, a három hős: Fidel Castro, Che Guevara és Camillo Cienfuegos képe szinte az egész szemközti falat betölti. A sor egy szemüveges, fehérköpenyes férfi előtt halad el, feltehetőleg orvos, az utasok egymás után veszik elő a nemzetközi egészségügyi igazolvány barna kartonlapját és felmutatják, csak úgy mehetnek tovább.

Lassan érik bennem a szomorú bizonyosság: tévedtek az írószövetségben, mikor azt mondták, hogy nem kell védőoltás a Kubába utazóknak. És már ott is vagyunk az orvos előtt, sietve magyarázom, hogy nekünk nem kell oltást kapnunk, mert hazánk éghajlati viszonyai, domborzata, továbbá folyóvizei kizárják a járványnak még a lehetőségét is.

terhesség alatt keményen leszokott a dohányzásról hagyja abba a dohányzást hányinger és fejfájás

Az orvos figyelmesen végighallgat, aztán bólint: — Please, sit down! Idegesen álldogálok a fal mellett, egy öreg osztrák turista műfogsorát villogtatva megveregeti a vállamat: — Magyar. Nem félek az injekciótól, de tudom, hogy négy-öt napra elveszi az ember erejét, nem kezdhetem el a munkát, márpedig ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak.

Minden gondolkodás nélkül besorolok az osztrák turistacsoportba, el vagyok szánva, ha megszólítanak, németül válaszolok, ezen még az sem változtathat, hogy nem tudok németül.

Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok dohányzásról való leszokás, amit meg kell tenni

Igyekszem minél távolabb sodródni az orvostól, átkerülök az U-alakban kanyargó tömeg túlsó sodrába. Szemüveges, középkorú hivatalnok érkezik és megkérdezi: — Nincs véletlenül önök között újságíró? A kérdést olyan hangon teszi fel, hogy maga Egon Erwin Kisch sem jelentkezne rá. Valami azt súgja, hogy Kubában nem rajonganak az újságírókért.

A határőr — spanyolon kívül — semmiféle nyelven sem beszél, kérdéseire találomra mutogatok neki ujjaimmal, először huszonkettőt, hogy ennyi napra jöttünk, aztán negyvenet, hogy ennyi éves vagyok. Úgy látszik, ezzel beéri, beüti a pecsétet az útlevélbe és int a csapóajtó felé. Sietve meglódulok, de még mindig nem tudom elhinni, hogy megúsztam az oltást.

Az ajtón túl öten várnak ránk, két magyar: R. A másik Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok, B.

egy hónappal később a köhögés elkezdődött

Az Abbahagyom a dohányzást és éjszaka kóborolok kubai elkéri minden igazolványunkat: útlevelet, repülőjegyet, csomagszelvényt, a papírjainkat csak három hét múlva láttuk viszont, egy órával az elutazás előtt. Megkönnyebbülten adtam oda a paksamétát, most már nyugodtan állíthatom, hogy az oltási bizonyítványt is odaadtam a kubai kísérőnek, tessék csak jobban megnézni, ott kell annak lenni.